Az ékszertolvajokat számos rejtély, titokzatosság lengi körül. A hétköznapokban egyszerű embereknek tűnnek, viszont ha sor kerül a rablásra, előbújik kreatív énjük, lenyűgöznek bájos benyomásukkal, magas intelligenciájukkal, fizikai alkalmasságukkal esetleg kivételes ügyességükkel. Legalábbis a hollywoodi produkciók ezt a féle sztereotipját szemléltetik. A valóság, amint azt a múltbeli események számos példája mutatja, kevésbé költői ebben a „kézművességben”.

Saját elmondása szerint mindez akkor kezdődött, amikor gyermekként egy üzlet tulajdonosa megengedte, hogy felpróbáljon egy karórát. Időközben más ügyfelek is megjelentek, és teljesen megfelejtkezet az órájával rendelkező kislányról. Ez az eset szülte a gondolatot, hogy, ha el tudja vonni a környezete figyelmét, viszonylag könnyen hozzájuthat idegen tulajdonokhoz. Később a 20 éves Doris Payne rájött, hogy ez egy nagyszerű megélhetési lehetőség.

Ezt hat évtizedes „karrier” követte, amely alatt jellegének és a magabiztosságának köszönhetően legendává vált. A jó bevált trükk a következő volt: gazdag hölgynek adta ki magát, lekötötte az eladót, elhalmozta kérdésekkel és igényeivel. Így végül elfelejtették, mi mindent mutattak meg, adtak felpróbálni. Doris ezt kihasználva a megfelelő pillanatban kisétált az üzletből egy, vagy akár több darab ékszerrel a testén.

- Amikor bemegyek az üzletbe, soha se tudom mi fog történni, nem én diktálom az eseményeket, ezt a részét az illetékesekre hagyom", nyilatkozta nemrégiben. "Nem akarom elárulni az eladóknak, hogy épp egy 10 000 dolláros ékszert szeretnék látni. Döntsék el ők, a megjelenésem, viselkedésem alapján."

Életét The Life and Crimes of Doris Payne dokumentáció ábrázolja, és készülőben van egy játékfilm is.

Hogy az életkor nem akadály, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a londoni Hatton Garden rablás, mely 2015-ben történt. A rablást négy nyugdíjas férfi tervezte, és még három azonos korú férfi segítségével hajtották végre. A legöregebb a 75 éves Brian Reader volt. Ezek olyan tapasztalt tolvajok voltak, akik az elmúlt évek egyik legnagyobb lopásában nyerték el képességeiket.

A felszámolt arany és ékszerek ára nem teljesen ismert, de néhány becslés szerint legalább 20 millió fontról van szó. A Hatton Garden később csődbe ment a rablással kapcsolatos veszteségek miatt.

Egy csendes húsvéti hétvégén a férfiak a széfhez liftaknán keresztül jutottak, ahol ipari légkalapács segítségével átfúrták a falat. A Scotland Yard riasztást regisztrált, de amíg az őrök megérkeztek a tett helyszínére,már késő volt. A tolvajokat végül elfogták, de a lopott ékszerek többségét nem sikerült megtálalni.

A rablás már három teljes film tárgyává vált, egyikükben Michael Caine a főszereplő.

Alan Golder

A családi házakra összpontosított, és a 20. század második felében több millió dollárnyi ékszerre tett szert. Esténként lopakodott be a házakba, és míg a család a földszinten vacsorázott, ő a felső szinteken fésülte át. Ennek a taktikának köszönhetően kapta a "Dinnertime bandit" becenevet.

Goldernak a szerencse hátat fordított, mikor a társa rablás közben lelőtt egy embert. Goldert 15 év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után, visszatért a bűnözéshez, majd még nyolc évet töltött börtönben, és 2007-ben további 15 évre elítélték.

A hírhedt híres tolvajok közül érdemes megemlíteni a West End milliomos kerületében tevékenykedő, tehetséges londoni szakembert George "Taters" Chatham-ot és a széfek mesterét a japán Hajim Karasuyama.

Ahogy az ékszerészek biztonsága és ébersége javul, úgy a tolvajok és csempészek is fejlesztik módszereiket. A bangkoki repülőtéren a CCTV videó rögzített egy kínai párt, akiket avval gyanúsítottak, hogy egy eredeti gyémántot hamis gyémántra cseréltek. A gyanú végül bebizonyosodott, mikor később az orvosok a kínai férfi gyomrából 280 000 millió dollárnyi valódi gyémántot operáltak ki.

Hasonló esetett rögzítet a dél-afrikai rendőrség kamerája is. A reptéren egy férfit tartóztattak fel, aki 220 darab kisebb gyémántot nyelt le. Szerencsétlenségére a repülőtéri szkenner észlelte ezeket.

Az ausztráliai Bisbane-ben, a tolvaj két gyémántgyűrűt nyelt le, miután rájött, hogy az üldöző rendőröktől valószínűleg nem fog tudni elmenekülni. Mindkét gyűrűt kioperáltak, de az egyik ismeretlen körülmények közt elveszet, a másikat pedig elárverezték és bejövő összeget jótékonysági célokra fordították.

Ezért nem épp a legszerencsésebb megoldás a saját testünket használni, mint szállítási eszköz. De mi lenne, hogyha egy állatot használnánk erre a célra? Például a hangyákat. Ezek a bajnokok akár saját súlyuknak 50-szeresét is elbírják, ezért egy kis gyémánt nem okoz nekik problémát. Mindannyian láttunk olyan videókat, amelyben a hangyák lázasan hordozzák a leveleket, de ez a bizonyos hangya ezúttal kicsit tovább vándorolt... Ugyanis ő maga is megpróbálta ellopni a gyémántot. Hihetetlen? Akkor nézze meg a következő videót:

 Videó: Egy hangya viszi az apró gyémántot.

Annak ellenére, hogy nincs sok okunk az ékszertolvajok idealizálására, leleményességükkel folyamatosan lenyűgöznek minket. És ahogy láthatjuk, néha a legjobb film forgatókönyvét és felülmúlják.