Első szentáldozás

Az első szentáldozás szertartásának és ünneplésének előkészületei időt és odafigyelő szervezést igényelnek. Ha bizonytalan abban, hogy mi mindenre kell gondolnia az előkészületek során, egy teljes útmutatóval állunk a rendelkezésére, melyben az ehhez a jelentős naphoz fűződő minden részletet megtalál.

Az Újszövetség szövege szerint Jézus a hívők közösségének rendszeres összejövetelein minden alkalommal kötelezővé tette a kenyér és a bor kiosztását. Ez a szentáldozásként ismert „osztozás a közösségben” a római katolikus és ortodox keresztény istentisztelet egyik jellemző elemévé vált. Ugyanakkor, a kenyér és a bor ebben az aktusban nem csupán jelkép, hanem – ahogy a keresztények hiszik – csodálatos átalakulás megy végbe itt, aminek köszönhetően Krisztus valóságos Testét és Vérét veszik magukhoz. Az evangélikus vallás némileg más felfogásban fogalmazza ezt meg, de az eucharisztiát (szent kenyér és bor) ugyanúgy elismeri.

A szentáldozás tehát az utolsó vacsora egyfajta felidézése, és úgy zajlik, hogy a lelkipásztor e különleges alkalomkor (erjesztett vagy kovásztalan) kenyeret és bort (vagy szőlőmustot) szolgál fel úgy, hogy azt közvetlenül a hívő szájába adja. A keresztény eucharisztia szentségi jegyeiben való részesülés a római katolikus egyházban azonban megköveteli, hogy a hívő eleget tegyen bizonyos feltételeknek. Ezek a következők:

• legyen a megszentelő kegyelem állapotában, azaz végezze el a szentgyónást.
• tartsa be az egy órás böjtöt (a gyógyszerek és a víz kivételével).
• szándékában álljon befogadni Istent.
• legyen katolikus, vagyis egységben a közösséggel.

Egy nap alatt kétszer lehetséges az eucharisztia fogadása, a második áldozáskor szükséges a teljes szentmisén való részvétel, amelynek során azt kiszolgálják. Az eucharisztiát évente legalább egyszer kellene fogadni – hacsak más alkalommal nem kerül rá sor, a húsvéti időszak az az idő, amikor a hívek többsége él annak felvételével.

Felkészülés az első szentáldozásra

Az első szentáldozáskor további feltételeknek is teljesülniük kell. Az aktus kiemelt helyet foglal el az ifjú hívő életében és a hitközösség szemében – egyrészt a hívő önkéntes, tudatos és szabad döntéséről van szó (ellentétben a gyakran túl korai kereszteléssel), hogy csatlakozzon a gyülekezethez, s ugyanakkor alkalmasságának a gyülekezet általi elismeréséről is, hogy az ifjú hívő annak teljes jogú tagjává válhasson. Az ebből fakadó elvárások teljesítése számos előkészületet igényel.

Általában úgy tekintik, hogy a gyermek hét éves kora után képes a szentáldozással kapcsolatban saját ésszerű döntésnek minősülő döntést hozni. Bár az elsőáldozásra gyakorlatilag bármikor sor kerülhet, sok egyházközség a húsvéti időszakot ajánlja.

A felkészülés elméleti-ismereti részében, amelyet általában iskolai hitoktatás keretében végez, az elsőáldozásra jelentkező személy olyan alapokkal ismerkedik meg, mint pl.:

• a hit és a hitvallás ismerete,
• az Istennel és a hívők közösségével való kapcsolatok ismerete,
• az imádságok szövege és jelentősége,
• egyházi köszöntések és dicsőítések,
• az istentiszteletek és a rendszeres templomlátogatás jelentősége,
• mi az élet értelme, mi az üdvösség és hogyan érhető el,
• kicsoda Isten és hogy keletkezett a világ,
• kik voltak az első emberek és mi az eredendő bűn,
• ki volt Jézus, mit tanított, hogyan élt és hogyan halt meg,
• mi az egyház, és milyen ünnepeket tart számon,
• melyek a keresztény erkölcs alapjai (Tízparancsolat),
• mi a gyónás és mik a bűnbánat alapelvei.

A plébániával együttműködésben zajló gyakorlati felkészülés magában foglalja a szentmisén való részvételt, a Tízparancsolat és az alapvető imák ismeretét, beleértve a bűnbánó imák emlékezetből való ismeretét is. Elkerülhetetlen az első szentgyónás is, amelyre az első szentáldozás előtti napon kerül sor.

Az első szentáldozás menete

Bár erre az eseményre nincs különösképp előírt ruházat, a fiúk általában öltönyben vagy nadrágban és ingben jelennek meg, míg a lányok elsőáldozási ruhája fehér. Egyes plébániák ragaszkodhatnak az egyenruhákhoz, amelyeket általában kölcsönöznek az elsőáldozók részére. Hasonlóképpen, az elsőáldozó frizurája is legyen megfelelően mértéktartó. A pillanat méltóságát természetesen a szülőknek is meg kell őrizniük – a férfiak legyenek ünnepélyesen ápoltak, az anyák elsőáldozói ruháinak is a körülményekhez kell igazodniuk. A szülőknek egy gyertyáról is gondoskodniuk kell gyermekük részére, legjobb, ha egy műanyag gyűrűt erősítenek az aljára, amely megakadályozza, hogy a viasz lefolyjon.

A gyerekek, szüleik és keresztszüleik a lelkipásztort követve együtt vonulnak be a templom bejáratától az oltárhoz. A menetet keresztet és égő gyertyákat tartó ministránsok vezetik, miközben a gyülekezet a nyitó éneket énekeli.

Ezután a lelkipásztor - a gyerekekhez intézett beszéddel, dicsőítő énekkel - megkezdi a szentmisét és ösztönzi a szülőket, keresztszülőket, esetleg magukat a gyerekeket is, hogy kapcsolódjanak be az evangélium felolvasásába. A Szentírás felolvasása és rövid értelmezése után következik a keresztségi fogadalom megújítása, melynek idejére minden résztvevő feláll, és minden gyermek egy-egy égő gyertyát tart a kezében. A gyerekek válaszolnak a lelkipásztor kérdéseire, és miután végeztek, eloltják a gyertyákat. Ezt követi a közös imádság és az áldozati adományok előkészítése.

A szentáldozási szertartás azzal kezdődik, hogy a gyerekek az oltár elé viszik a kenyeret és a bort. A lelkipásztor bemutatja az eucharisztiát, és a gyerekek, hozzátartozójuk kíséretében, egyesével odamennek hozzá, hogy letérdelve először vegyék magukhoz Jézus Krisztus testét és vérét. A szertartás zárásaként dicsőítő énekeket énekelnek, és elhangzik az áldás. A gyerekek egy-egy, az elsőáldozás alkalmára készített verssel búcsúzhatnak el a lelkipásztortól, ami a közösségbe való befogadásért való hálaadás kifejezése.  

Az evangélikus vallásban e szertartás megfelelőjét konfirmációnak nevezik. A felkészítő oktatás két évig tart, és tizenkét éven felüli hívők konfirmálhatnak.

Az első szentáldozás ünnepe

Az elsőáldozáshoz kötődő hagyomány, hogy a szertartás után családi és baráti körben formálisan is megünneplik az alkalmat. A szülők szervezik, és az előkészületek során mindenre gondolni kellene, ami egy szabályos ünnephez hozzátartozik. Érdemes jó előre lefoglalni az ünneplés helyét, különösen, ha az elsőáldozásra húsvét idején kerül sor, amikor ez az esemény több gyermeket érint, mert esetleg gond lehet a megfelelő helyszín lefoglalásával. Az ünnepi menüt is mielőbb egyeztetni kell a vendéglátó-szolgáltatóval, és ne hiányozzon az elsőáldozás alkalmára süttetett, odaillő díszítéssel ellátott torta sem.

A meghívókat is ki kell nyomtatni és el kell küldeni minden vendégnek. Szövege röviden és egyértelműen tájékoztassa a meghívottat a szertartás és az azt követő ünnepség helyéről és időpontjáról.

Jó szokás, hogy a vendégek ajándékot hoznak az elsőáldozó gyermeknek. Ez általában többé-kevésbé a valláshoz kötődő tárgy, az ilyen szaküzletek állandó kínálatából sok ötletet lehet meríteni.

A vallásos irodalom témájában gyermekeknek szóló Bibliák szépen illusztrált változatai, a szentek életéről szóló magával ragadó történetek, a hitélet különböző aspektusait leíró ismeretterjesztő olvasmányok és különféle műfajú szépirodalom áll rendelkezésre. Az imaeszközök, mint a rózsafüzér, a díszgyertyák vagy a fából készült térdeplő, szintén népszerű ajándékok elsőáldozás alkalmával. A vallási idézeteket, a Tízparancsolatot és rövid imákat ábrázoló bekeretezett képek legalább olyan ízlésesek, mint a szenteket és angyalokat ábrázoló szobrok.