A BEVÁSÁRLÓKOSARA ÜRES.
A BEVÁSÁRLÓKOSARA ÜRES.
Bérmálás
A bérmálás a katolikus hívő keresztény felnőtté válását jelképező szertartás. A hitben való megerősítést, valamint annak terjesztése és védelme iránti elkötelezettségét hivatott megpecsételni.
Mi a bérmálás?
A bérmálás liturgikus olajjal, a krizmával való felkenés ünnepének népi elnevezése, mely által a Szentlélek betölti a hívőt embert. A Krisztussal való mélyebb kapcsolatot, valamint a keresztény hit nyílt megvallásához és védelméhez bátorságot adó lelki erő megszerzését jelképezi.
A Christos (Krisztus görög nyelven) jelentése: „Felkent”, és a Biblia szerint is Jézus volt az, akit maga Isten kent fel Szentlélekkel. A bérmálás szentségének vétele tehát (a keresztséggel és az elsőáldozással együtt) fontos lépés a beavatási szertartások sorában, és a hívő ember életének, az egyházhoz tartozásnak és értékeinek terjesztésében való részvételének egyfajta megpecsételése. Az olaj az egészség, a megtisztulás, a bőség, az öröm és a ragyogó életerő jelképe is.
Időszámításunk első évszázadaiban, a korai kereszténység idejében a felkenés ugyanannak a rítusnak a része volt, mint a keresztelés. Ennek a „kettősségnek” a szokását a keleti keresztény hagyományok a mai napig megőrizték. Nyugaton, főleg gyakorlati okokból, a bérmálás fokozatosan elvált a keresztségtől. A római katolikus egyházban ugyanis a bérmálás formális kiszolgálója nem a lelkipásztor (mint a kereszteléskor), hanem a püspök vagy annak képviselője. Mivel az ő létszámuk nagyságrendekkel kisebb, mint a lelkipásztoroké, a bérmálás tömegesen és meghatározott időpontban zajlik. A felkenés mellett a bérmálás kísérő aktusai még a bérmálkozó kezének a püspök kezébe helyezése és az imádság.
A püspök által megszentelt olaj, a krizma, olívaolaj és a balzsam keveréke – az olívaolaj a tiszta lelkiismeret szimbóluma, a balzsam pedig a hitben való jó élet csábító illatát jelképezi. A püspök a krizmát mindig húsvét előtt, nagycsütörtökön szenteli meg. A bérmálkozó kezének a püspök kezébe való helyezésének jelentése, hogy a bérmálkozó felhatalmazást kap a keresztény hit védelmére, szóban és tettekben való terjesztésére, s egyúttal annak is, hogy átadja magát Jézus Krisztus élethosszig tartó szolgálatának. A szertartás részét képezik a püspök kánoni szavai is: „(Név), vedd a Szentlélek ajándékának jelét.“
A bérmálás befejeztével a hívő elnyeri Isten kegyelmét, a lélek ajándékai (tudás, bölcsesség, hatalom, az Isten tisztelete) terjesztésének és gyarapításának lehetőségét, valamint hitének nyílt megvallására való bátorságára tesz szert. Erősebb kapcsolatba kerül Krisztussal, mélyebb egyességbe az egyházzal, és megpecsételi a mindkettővel megkötött képzeletbeli szövetséget. E újonnan megszerzett jegyek nyomán a keresztény emberre ezek után új feladat – a példamutató életvitel és a hit hirdetésének felelőssége – hárul.
A bérmálás menete
A bérmálásra általában a püspöki prédikációt követően, az Eucharisztia ünneplése után kerül sor. Az elején a bérmálkozók együttesen megerősítik, megújítják keresztségi fogadalmukat. A püspök által feltett, a hit lényegére irányuló kérdésekre adott együttes válaszadásukkal az egyházi közösség megjelent gyülekezete előtt nyilvánosan kinyilvánítják hitvallásukat. Következik a püspök bevezető beszéde a Szentlélekkel való betöltődés fontosságáról, majd a közös imádság. Ezután a püspök széttárja karjait a bérmálkozók felett, és imádkozik értük. Ez a többértelmű gesztus a Szentlélek megidézését és leszállását jelzi, de kifejezi azt is, hogy Isten védelmező karját a bérmálkozók felett tartja, és elküldi őket a világba, hogy terjesszék a hitet.
A bérmálkozók a bérmaszülők kíséretében egyesével járulnak a püspök elé, ha a helyzet lehetővé teszi, a püspök is odamehet az egymás mellett felsorakozott bérmálkozókhoz. Az első aktus a bérmálkozó kezének behelyezése a püspök kezébe, majd a püspök a jobb kezének krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzol a bérmálkozó homlokára. Ezt követi: „(Név), vedd a Szentlélek ajándékának jelét.”, és a válasz: „Ámen.“
Ezalatt a bérmaszülő mindvégig a bérmálkozó mögött áll, és kezét annak vállára teszi. Ez a gesztus a bátorítást és támogatás kifejezését szimbolizálja. Végül a püspök a nagykorú keresztényt így köszönti: „Békesség veled!”, majd megöleli vagy megérinti az arcát.
A bérmálás szentsége a bérmálkozók és az egész hívő közösség Szentlélek általi megerősödéséért mondott imákkal zárul.
Az eseményről a bérmálkozók és hozzátartozóik névsorát is tartalmazó hivatalos feljegyzés készül a gyülekezet által vezetett bérmáltak anyakönyvébe.
Felkészülés a bérmálkozásra
Minden megkeresztelt hívő, aki átesett az első szentáldozáson, bérmálkozhat. Ezenkívül a megszentelő kegyelem – vagyis ideális esetben gyónás után, bűnbánatban és a bűntől való megtisztulás – állapotában kellene lennie. További feltétel a hitgyülekezet eseményein való aktív részvétel, a miséken, az ünnepi szertartásokon és a bérmálkozási felkészülésen való részvétel.
A szentek és boldoggá avatottak jegyzékéből a bérmálkozónak bérmanevet kell választania. Jó, ha a választott személy élete és tettei inspirációként szólnak a hívőhöz – ez a védőszent lesz a példaképe az elkövetkező spirituális út során. A névválasztást nem az újszülöttek szokásos keresztneveinek népszerűsége, ill. az aktuális divatirányzatoknak kéne befolyásolnia, hanem inkább a szent tettei és morális megnyilvánulásai legyenek a döntőek. A végső döntés meghozatala előtt ajánlott áttanulmányozni az adott személy életrajzát.
A bérmálási kérelem, a bérmálkozás kérelmezésének indoklása, a lelki felkészítés részletei, vagy a bérmanév és kiválasztásának magyarázata általában a püspöknek közvetlenül címzett levél tárgyát képezi. Azt maga a jelölt küldi el.
A bérmálás elengedhetetlen része a bérmaszülő is. Bérmaszülő egyaránt lehet férfi, vagy nő. Az alábbi feltételeknek kell megfeleljen: legyen 16. életévét betöltött, hitét gyakorló katolikus, aki már volt elsőáldozó és bérmálkozott, ha házas, akkor oltár előtt kötött házasságot, és nem lehet a bérmálkozó szülője. A bérmaszülőt maga a bérmálkozó választja, és ajánlott, hogy egyben ő legyen a keresztszülő is.
A bérmálkozás ünnepe
A templomi bérmálás egy nagyon hivatalos esemény, és mint ilyen, minden érintett részéről megfelelő öltözéket követel. A bérmálási ruházat legyen formális – férfiaknál ing, nyakkendő, zakó és nadrág, a nők esetében a bérmálási ruha ne legyen kihívó, mély dekoltázsú vagy túl rövid szoknyával. Az elegancia a bérmaszülők és más családtagok számára is fontos követelmény.
A szertartás után az eseményt családi körben szokás megünnepelni. Az alkalom helyéről és időpontjáról postai úton küldött meghívóval előre illik értesíteni a meghívottakat. A vendégek számától függően az ünnepi alkalom családi környezetben vagy bérelt helyen tartható. Az ünnepi asztalról nem szokott hiányozni az alkalomnak megfelelően díszített bérmálási torta – a bérmálkozó neve, az esemény időpontja és a keresztény jelképek remek dekorációs ötletek erre a célra.
Azok a bérmálási ajándékok, amelyekkel a vendégek az újdonsült bérmálkozót, az egyházi közösség immár teljes jogú tagját megajándékozzák, tükrözzék a szertartás küldetését, azaz a hitben való megerősítést. A bérma védőszent életéről és hitvallásáról szóló könyv remek példa egy ilyen ajándékra. Az ösztönző erő forrása, amelyre az ifjú ember a védőszent életének megismerése által rátalál, mindig kéznél lesz, amikor szüksége lesz merítenie belőle.
Egyéb megfelelő ajándék lehet bérmálkozás alkalmából egy-egy művészeti alkotás, például vallási ihletésű szobrok, híres festmények bekeretezett másolatai vagy klasszikus egyházi zenei felvételek. Az újdonsült bérmálkozó a mindennapi lelkigyakorlathoz szükséges segédanyagokat is minden bizonnyal értékelni fogja.
Az ékszerek a spirituális szimbolika hagyományos megtestesítői, és tagadhatatlan előnyük, hogy a hívő ember szinte mindig magánál tarthatja. Egy tiszta szándékkal és szívből ajándékozott és elfogadott karkötőn vagy nyakláncon lévő kereszt idővel az összpontosult lelki erő forrásává válhat. A Szentlelket gyakran galambként ábrázolják, és ez a motívum a bérmálás esetében is rendkívül aktuális, például egy nemesfém medál formájában. Általánosan népszerű téma a különféle formákban ábrázolt, sokféle kivitelben készült angyal is. Egy konkrét védőszent jelképe is szóba jöhet, ha van ilyen – például Szent Ferenc esetében a liliom, Szent Péter esetében a kulcs, Szent Benedek esetében a holló, Szent Dorottya esetében pedig a virágok.
