Tudja, melyik illóolajnak volt nagyobb értéke az aranynál?

A két bibliai növényből nyert olajok évezredek után is lenyűgöznek aromáikkal, és erős szimbolikájuknak köszönhetően inspirálóan hatnak az emberekre.

Bár a három király bibliai története az egyik legismertebb, egyes részleteit és szimbolikus jelentőségét a vallási közösségen kívül ritkábban említik. Például az ajándékokról szóló részben, amelyeket a királyok hoztak az újszülött megváltónak. 

Baltazár, Gáspár és Menyhért nem üres kézzel érkezett a kis Jézushoz, hanem három ajándékot vittek magukkal - mindegyik mást, és mindegyik még mindig elég érdekes, mind ténybeli, mind szimbolikus szempontból. Az ajándékok arany, tömjén és mirha voltak. A vélemények, hogy miért pont ezt a három dolgot hozták, különbözőek, attól függően ki adja elő a történetet.

A három király egyik ajándéka pragmatikusan magyarázza meg, mint az ókorban, az értékes tárgyak viszonylag gyakori kombinációját. Állítólag szokványos áldozati tárgyakhoz is tartoztak, és több évszázaddal Krisztus születése előtt is készültek róluk feljegyzések. Még egy elmélet is létezik, amely szerint a három király története az egyik ilyen feljegyzés témáján alapult.

A tömjén gyártása a gyanta összegyűjtésével kezdődik. Abból áll, hogy egy ácsvésőhöz hasonló szerszámmal megsebesítjük a fa kérgét. A pép elkezd kifolyni a sebből, majd viszonylag gyorsan megszárad az afrikai napon, és könnyen leszakadhat. Ezt az első pépet azonban nem gyűjtik össze, mert sok szennyeződést tartalmaz. Száradás után a fa kérgében lévő lyuk kiszélesedik és mélyül. Az újonnan mosott nedvet körülbelül két héttel azután gyűjtik, hogy a fán lévő lyuk mélyült. Az így összegyűjtött gyantát ezután minőség szerint válogatják és csomagolják a további forgalmazáshoz. A teljes begyűjtési és válogatási folyamat manuálisan történik, és évente többször megismétlődik. Szakértők szerint, ha a fán több, mint kilenc sebet ejtünk, a fa egészsége veszélybe kerül.
A legjobb minőségű tömjén ezüst és átlátszó, vagy finom zöld árnyalatú. A barna-sárga tömjén a leggyakoribb és legolcsóbb típus. A tömjén aromáját gyakran citrusos-pézsmás vagy enyhén fűszeresnek nevezik.

A mirha szintén aromás gyanta terméke. De az ő esetében, ellentétben a tömjénnel, több mirhafáról is származhat, amely ugyanabban a Commiphora botanikai nemzetségben található. Fajukat tekintve is nagyobb számban fordulnak elő, és kiterjedésképpen sokkal nagyobb földrajzi területet fednek le, mint a tömjén. Ezek a tövises növények kis fák és bokrok formájában Afrikában, Madagaszkáron, az Arab-félszigeten és Indiában találhatók.

A mirha gyűjtése a tömjénhez hasonlóan történik, vagyis a fa kéregszerkezetének szisztematikus megbontásával, majd a keményedő pép felhasadásával. A mirhagyanta gumiszerű állagú, amely a betakarítás után kemény és fényes lesz. Sárgás színű, lehet átlátszó és nem átlátszó is. Idővel jelentősen elsötétül, barnává válik, és fehér foltok vagy csíkok jelenhetnek meg a felületen.

A mirha felhasználása a múltban a múmiák balzsamozására, fájdalomcsillapítóként, az iszlám iskolákban tintaként, valamint rovarok és kígyók elriasztására (égető alkalmazás) is használták. Ma már parfümökben és egyéb kozmetikumokban, valamint szájvízben és fogkrémekben használják a kereskedelemben. A kutatások szerint fertőtlenítő tulajdonságokkal rendelkezik.

Az úgynevezett illóolajok az aromás anyagok, nem csak a mirha és a tömjén népszerű forgalmazási és hazai felhasználási formája. Ezek olyan növényekből kivont vegyületek, amelyekben a növényre jellemző illatanyagok ("esszencia") erős koncentrációját ragadják meg. Ezek a vegyületek minden növény esetében egyediek, és származhatnak gyantából és gyökerekből, levelekből, virágokból vagy a termések beléből.

Az illóolajokat vízgőz-desztillációval vagy mechanikus módszerekkel, például hidegsajtolással nyerik. Az extrakció után sok közülük hajlamos az úgynevezett hordozóolajjal keveredni, hogy a koncentrációt az optimális arányra hígítsák. A vegyi extrakcióval nyert illóolajok gyengébb minőségűek.

Ezeknek a kellemes illatú olajoknak a legáltalánosabb felhasználási területei a kezdeti kezelés után a parfümökben, kozmetikumokban, szappanokban, légfrissítőkben, de élelmiszerek és italok ízesítésére, vagy háztartási tisztítószerek adalékaként is megtalálhatók. Az úgynevezett aromaterápiában is gyakori összetevők. Ez egyfajta alternatív gyógyászat, amely azon a feltevésen alapul, hogy az illóolajok gyógyhatású anyagokat tartalmaznak, és egészségük belélegzésével javítható.

Az illóolajok bizonyos kockázatokkal is járnak, túlzott koncentrációjuk vagy túlzott használatuk (főleg, de nem csak gyermekeknél) bőrön keresztül felszívódva allergiás reakciókat, bőrirritációt, vagy akár mérgező hatásokat is okozhat. Ezért használata előtt, tegyen egy cseppet a bőrére, hogy megelőzze az esetleges allergiás reakciókat.

A párologtatás egyértelműen az illóolajok legnépszerűbb felhasználási módja. Elég néhány csepp a kedvenc olajából, amelyből enyhe ködpára keletkezik a diffúzerben, és kellemes illat borítja be a helyiséget.

Valószínűleg még várnunk kell egy ideig az illóolajok gyógyászatiként való végleges tudományos elfogadására. A korábbi tanulmányok főként a kémiai elemzésre összpontosítottak, és többen megerősítették az emberi egészségre előnyös anyagok jelenlétét. Hiányoznak azonban a testre gyakorolt ​​közvetlen hatások tanulmányozása. A rendelkezésre állóak a stressz és a szorongás, a fejfájás és a migrén (menta-, levendula- és kamillaolaj szezámolajjal), az álmatlanság (levendulaolaj), a gyulladáscsökkentő vagy antibakteriális hatás lehetséges pozitív hatását jelzik.