Mindent a piercingekről

A bőr átszúrása a kisebb kozmetikai műtétek egyik fajtája. Éppen ezért azt szakembernek kellene végeznie, és közben betartania a higiéniai alapelveket. Ugyanolyan szigorú kritériumoknak kell megfelelnie az ékszernek is, amelyet a bőr nyílásába helyeznek.

A legelső és leggyakoribb kérdések egyike a piercinggel kapcsolatban, hogy fáj-e. A válasz többnyire az egyéni fájdalomküszöbtől függ. Vannak azonban olyan helyek, például a fül porcának részei, amelyek jobban szoktak fájnak, mint mások. Amennyiben az ambuláns beavatkozást szakszerűen végezték el, a fájdalom az átszúrást követően fokozatosan csökken. Az esztétikai sebész szaktudásától függ az esetleges műtét utáni komplikációk veszélye is.

A piercinggel kapcsolatos kockázatok egyáltalán nem elhanyagolhatóak. Ide tartoznak az allergiás reakciók, a bőrfertőzések, a váratlan hegek, a vér által terjedő betegségek és később a nem kívánatos szakadások az ékszer hordásánál.

A jó minőségű és biztonságos piercinget ezért nem a kozmetikai szalonokban, hanem a szakrendelőkben kell keresni. A használt eszközök, a fertőtlenítésük, az ismeretek és tapasztalatok, vagy az esetleges komplikációk előrelátásának képessége, egyértelműen az utóbbiak mellett szólnak.

A szakképzett profi által megvalósított beavatkozás nem belövőpisztoly segítségével, hanem erre a célra szánt tűvel történik, amely megfelelő módon sterilizálható. Nagyon sok múlik a környezet tisztaságán és higiéniai standardjain, ahol a beavatkozás megvalósul. Nem hiányozhat a kesztyű, maszk és a steril egyszer használatos eszközök sem.

Az arról szóló vita, hogy a tű vagy a belövőpisztoly használata biztonságosabb-e, egyértelműen a tű javára dől el. Nem csak higiénikusabb, hanem a sebész jobban ellenőrzése alatt tudja tartani és az átszúrás kevésbé traumatikus. A képzések, amelyeket azoknak kell elvégezni, akik a piercinget professzionálisan tűvel szeretnék végezni, sokkal hosszabbak, magasabb minőségűek és mélyrehatóbbak. A tűvel dolgozó engedéllyel rendelkező szakembernek rendszerint ezért jobb ismeretekkel kellene rendelkeznie, mint az olyan személynek, aki belövőpisztollyal dolgozik. A belövőpisztolyos piercing „előnyei” közé tartozik, hogy olcsóbb és kényelmesebb.

Az újonnan kialakított bőrnyílás iránti gondoskodást a beavatkozást követően sem szabad elhanyagolni. A helynek mindig tisztának kell lennie, kerülni kell a medencéket, szaunát és hasonló, magas páratartalmú helyiségeket. Az ékszert a lehető legkevesebbet szabad mozgatni. 

Az alkohollal vagy hidrogén-peroxiddal való fertőtlenítés nem ajánlott, mivel szárít. Jobb megoldást jelenthetnek a sebgyógyító krémek, azonban azokat a bőrorvosnak kellene ajánlania. Rossz szokás például a gyógyuló fül közelébe tenni a telefont, vagy belehelyezni a fülhallgatót.

Ami az anyagok típusát illeti, az ékszer azon részében, amely közvetlenül érintkezik a bőrrel, a legalkalmasabbak a tiszta fémek (nikkeltartalom nélkül) – a 14 és ennél magasabb karátos arany, platina, titán, nióbium és a sebészeti acél. Az ezüst nem a legjobb megoldás, mivel csak ritkán szokott megfelelően tiszta lenni, és még az is gyorsan oxidál a felületen.

Az üvegből, organikus anyagokból (fa, csont), bioműanyagokból és szilikonból készült alkotások a formai változatosságuk miatt vonzóak, azonban higiéniai szempontból nem ideálisak.  

Valószínűleg a piercing leghagyományosabb helye a fül. A teljesen szokványos, fülcimpában elhelyezett fülbevalóktól, a fülkagyló külső szélét szegélyező variációkon át, egészen a belső részeibe behelyezett daraboktól – a fül ékszerekkel való díszítésének egész sornyi érdekes formája van.

Ezenfelül a fülkagyló a test azon része, ahol az akupunktúrás zónák rendkívül sűrű koncentrációja található, amit a piercing megsérthet. Mindenkinek, aki a piercing pontos helyének kiválasztásakor aggódik, hogy túlzottan beavatkozik ezekbe a zónákba, előbb egy akupunktúrás szakértővel kellene konzultálnia. A szakértő az egészségi állapot és az esetleges érzékeny pontok elbírálását követően a legjobb helyet ajánlja az átlyukasztáshoz.