A szépség értelmezése a világban – karikák a nyakon
A szép hosszú nyak a szépség mércéje, amelyet a nők évszázadok óta igyekeznek kiemelni. Ma már a plasztikai sebészet csodáinak köszönhetően meghosszabbítható a nyak, viszont a nyak kiemelésének hagyományosabb módja a világ egyes részein a sárgaréz nyakörv – nyakspirál volt.
Habár a nyakban egymásra helyezett fémkarikák sorozata extravagáns divatkiegészítőnek tűnhet, ez az egyik legrégebbi módja az emberi test módosításának a világon. Ez a divatelem azonban továbbra is népszerű a modern világban. És nem csak Afrika vagy Ázsia vidékein, ahol ma is élő hagyomány, hanem divattervezői kísérletek alanyaként is.
Titokzatos eredet
A hosszabb nyak illúziójának keltésére szolgáló fémgyűrűk első előfordulásának hozzávetőleges időszaka a 11. századra nyúlik vissza. A rendelkezésre álló források szerint ez a szokás már ekkor megjelent Délkelet-Ázsiában.
Ennek az érdekes kulturális jelenségnek a születésének pontos oka azonban továbbra sem ismert. Annál változatosabb az eredetéhez közeledő legendák repertoárja. Az egyik leghíresebb állítás, miszerint az ázsiai falusiak köröket viseltek védekezésül a tigrisek támadásai ellen, amelyek állítólag leggyakrabban a nyakat támadták. A sárkányhoz, az ázsiai kultúra fontos mitikus alakjához való hasonlítás kísérletét is említik. Egy másik mítosz némileg paradox módon azt mondja, hogy a köröknek meg kellett volna védeniük a nőket attól, hogy a versengő törzsekből származó férfiak gondoskodjanak róluk, így megjelenésük kevésbé vonzóvá vált a körök miatt. Ma azonban nemcsak Ázsiában ennek éppen az ellenkezője igaz, a hosszú nyakú nőket szépnek és elegánsnak tartják. Az afrikai kontinensen a dél-afrikai Ndebele törzs asszonyai nem csak a nyakukon, hanem a lábukon és a karjukon is viselnek réz- és sárgaréz gyűrűt. Férjeiktől kapják, a hűséget szimbolizálják, és csak a haláluk után távolították el őket a testükről.
Kayan törzs
A leghíresebb, a fémgyűrűk hagyományát máig őrző népcsoport az ország keleti részén, Laosz, Thaiföld és Kína határán fekvő, mianmari származású, mintegy 60 ezres kaján törzs népe. A kayan nők számára talán ez a műtárgy a fő megkülönböztető vonás, és híressé tette őket szerte a világon.
A színes fejfedős, hagyományos öltözetű, mosolygós nők fotóiról ismert sugárzó sárgaréz "karikák" igazából nem különálló karikák. A Kayan nyakörvek tökéletesen felcsavart spirálokaat alkotnak.
A lányok körülbelül 5 éves korukban kezdik először viselni ezt a "divatos kiegészítőt". Később a nyakra tekert karikák számá nő, így az még magasabb lesz. A sárgaréz súlya lefelé nyomja a kulcscsontot és egyúttal a mellkast is összenyomja. Maga a nyak, még ha annak is látszik, nem nyúlik meg a spirál hosszú távú viselésével. Az előbb említett élettani elváltozások (különösen a kulcscsont deformációja) miatt csak a megnyúlásának a benyomása keletkezik, amit tovább fokoz a keskeny karikák spirálos hatása.
A spirált, felhelyezése után, csak elvétve távolítják el, mert a visszahelyezése és letekerése igen hosszadalmas folyamat. A leggyakoribb ok az új, hosszabb tekercs cseréje vagy az orvosi vizsgálat. Körülbelül tíz év folyamatos viselet után a kayan nők kezdik ezt a "gallért" testük részeként érzékelni. És ez valószínűleg nemcsak érzelmileg, hanem funkcionálisan is így van, hiszen a nyak izmai az alacsonyabb aktivitás miatt enyhén legyengülnek, a karikák pedig támasztó funkciót töltenek be.
E nyilvánvaló korlátok ellenére a nyakörv a kulturális identitás szimbóluma néhány kayan nő számára, és nem állnak ellen neki. A fiatalabb generációk számára – a mianmari kormány célzott figyelemfelkeltő erőfeszítéseinek is köszönhetően – a nők egyre inkább úgy döntenek, hogy nem hordanak karikákat a nyakukban. A mianmari emancipációs törekvések ellentmondó tendenciája alakult ki a Thaiföldön élő kayan etnikai kisebbségek körében, ahol a vidék hagyományai állítólag több turistát próbálnak vonzani. A thai kormány úgy próbálja kezelni a negatív válaszpolitikát, hogy a kayan családokat gazdaságilag fejlettebb területekre telepíti át.
A modern orvostudomány rámutat a hát- és nyaksérülések egészségügyi kockázataira is. Alvás közben a nők nyaka és a spirál között puha anyaggal bélelt résnek kell lennie, hogy elkerülje a horzsolásokat és a fekélyeket. A nyakörvek súlya elérheti a 20 kilogrammot is, ami kimerítővé és fájdalmassá teszi a viselést. A távolabbi, hagyományosabb életmóddal, egészségbiztosítás és egészségügyi központokba való könnyű hozzáférés nélkül élő területeken a kayan nők hajlamosak fájdalomcsillapítókkal kezelni a nyaki fájdalmakat (gyakran addiktív).
Ndebele törzs
A Ndebele törzs eredeti területei Limpopo és Mpumalanga régiókban találhatók, a mai Dél-Afrika területének északkeleti részén. A ndebele nők hagyományosan különféle kiegészítőkkel díszítették magukat, gyakran a társadalmi státuszra utaló szimbolikus jelentéssel. A karikákat, és ezúttal valóban egyéni karikákról van szó (nevezzük dzillának vagy akár idzilának) egymásra rakva, a feleség az esküvő után kapta ajándékba a férjétől. Rézből, sárgarézből, de aranyötvözetből is készültek. Mint már említettük, a nők nemcsak a nyakukban hordták, hanem a végtagjaikat is díszítették. A csillogó karikák fő szimbolikája a férjéhez fűződő kötődés volt, amelyet hűség kísér. Az antropológusok azt is megemlítik, hogy a karikák kerek formájának a testzsírrétegekre kellett emlékeztetnie, amelyek a család boldogulását jelentették.
A Ndebele férjes asszony által viselt fémkarikák jelentették a nő vagyonát és kifejezték társadalmi helyzetét. Számuk általában páratlan volt, és háromtól tizenhétig terjedt. A dzilla minden darabját méretre formálták, pontosan a leendő viselő nyakának vonalai szerint. A dzilla gyártás régebben hagyományos mesterség volt, de a mai napig nem őriztek meg.
Jelenleg a nyakmerevítő és a Ndebele törzs már nem ékszerszerű funkciójú díszítőelem. A karikák könnyen eltávolíthatók, és szakemberek készítik könnyű anyagokból. A nők különösen ünnepélyes alkalmakor viselik, kényelmes mennyiségben. Viselésük tehát gyakorlatilag semmilyen egészségügyi kockázatot vagy egyéb korlátozást nem jelent számukra.
Érdekes jelenség a dzillához kötődően a masszívan színes és mintás isigolwani nyakláncok – ezeket hagyományosan a fiatal, egyedülálló ndebele nők viselték a beavatás után, a házaséletre való felkészültség jeleként. A házas nőknél is szokás volt mindkét díszítőelemet egymással kombinálni.
A gyermekkorból a felnőttkorba való átmenetet jelképező beavatási szertartásra négyévente kerül sor Ndebele közösségeiben. A beavatási időszakban a rokonok és családi barátok széles körből találkoznak, és közösen vesznek részt avatási tevékenységekben. A lányok egy ideig elszigeteltek, felkészülnek a házas életre. A beavatási időszak végén ünnepelve színes geometrikus mintákkal díszített téglalap alakú kötényeket viselnek.
A Ndebele törzs erős összetartozás- és identitástudatot épített ki. Különféle kulturális formákban is fenntartja – saját nyelvét (isiNdebele), szokásait, szertartásait és művészi kifejezésmódját használva. Erős szimbolikájú falfestményeik és az otthonhoz való viszonyuk jól ismertek. Ezeket a nők készítik, az ő erőségük. Többnyire saját otthonunk külső (néha belső) falait festik ki gyermekkorukból tanult gazdag geometrikus mintákkal. A falak a családi élet bizonyos pillanataiban változnak és újrafestődnek. Ez a művészeti forma a tizenkilencedik század második felében fejlődött ki. Míg a falfestményeken az élénk színek dominálnak, a múltban inkább a földes tónusokat használták.
Inspiráció a modern divattervezéshez
Bármilyen viszonyt is ápolunk a fém nyakkarikákkal szemben, extravagáns kinézetük kétségtelen. És nem kerülték el a divattervezés globalizált világának figyelmét. Az ékszer- és kiegészítőtervezőket a Kayan és a Ndebele törzsek hagyományos műalkotásai ihlették. Természetesen a dizájn és az anyagok kiválasztásakor figyelembe veszik a modern igényeket, és nem váltanak ki ellenszenvet. Kísérleteznek a formákkal, színekkel, méretekkel és térfogattal, és néhány eredmény igazán vonzónak tűnik.
23.05.2022